Az ünnepi készülődés részévé vált nekünk, vasvárisoknak, az „iskolai karácsony”. Mert az aulát már hamar feldíszítették az angolosok a nyelvi karácsonyra, még egy szobát is berendeztek a színpadon (olyan szabolcsi IKEÁ-s feelingje volt, ahogy beülhetett bárki a papír-kandalló elé). A DÖK valahonnan mindig szerzett egy óriási fenyőfát, pedig a karbantartók küzdelmét látva minden évben megállapították: jövőre kisebb is elég lesz. A Momentánosok lelkesen üldöztek minket az iskolaújsággal, de ilyenkor szaloncukrot és teát is adtak hozzá. Az osztálytermekben villogtak az égősorok, és a félhomályban szólt a Jingle Bells , hogy a karácsonyi hangulat még a legelszántabb tanárokat is bűvkörébe vonja, hogy azután nagyot sóhajtva lemondjanak a feleltetésről. És eljött a téli szünet előtti utolsó tanítási nap : a hagyományos ünnepi hangversennyel. Énekkar, szólóénekesek, Vasváris Színjátszókör, drámatagozat- felvonult a teljes iskolai társulat. És mindig elérték amit akartak, mert az ünnep hangulata tényleg bejárta az aulát. Még akkor is, ha a legnagyobb tapsot soha nem ők kapták, hanem igazgatónő, aki a színpadról boldog ünnepeket kívánt, és bejelentette, hogy hamarabb véget ér aznap a tanítás: kezdődik a téli szünet! Minden évben, ugyanúgy. És a közönség minden évben ugyanúgy eljátszotta, hogy ezen meglepődik, és nagy üdvrivalgással fogadta ezt az ajándékot.
Aztán az idén minden máshogy alakult. Az online órákon a tanári dolgozószobák és nappalik képernyőbe bevillanó karácsonyi fényfüzérei jelentik az ünnep közeledtét.
De mégsem!
Amíg lesz újra szabolcsi IKEA-szobánk, óriásfenyőnk, decemberi iskolaújságunk és ünnepi hangversenyünk, addig sem feledkezhetünk meg arról, hogy mégiscsak tagjai vagyunk ennek a mi vasváris iskolai közösségünknek.
Gondoljunk egymásra, kívánjunk mindenkinek békés és boldog karácsonyt! Ez a film ezért készült. ❤
https://www.youtube.com/watch?v=kOvUE_ibhb8